Alig kezdtem el a vezérigazgatói munkámat egy  részvénytársaságnál, amikor az egyik hétfői értekezleten a többségi  tulajdonos, Tibor, azzal állt elő, hogy alakítsunk ki egy parkolót az  vezérigazgatóság és a vendégek részére. ( Érdekes és nehéz felállás  volt. A két tulajdonos igazgatói beosztásban a beosztottamként  dolgozott.) Én egyetértettem. Zavart, hogy minden reggel keresnem kell a  helyet a parkolásra és a vendégek is örülni fognak, hogy szabad  helyeket tartunk fel számukra. A kisebbségi tulajdonos, Béla, nem szólt  semmit.

Értekezlet után azonnal  intézkedtem. Istvánra, a termelés vezetőjére bíztam a dolgot. Kértem,  hogy öt helyet alakítson ki, egyet Tibornak, egyet Bélának, egyet nekem  és kettőt a vendégeknek. Csináltasson táblákat, rendszámmal, névvel  illetve "Vendég" felirattal. Utána elmentem tárgyalni és csak késő  délután jöttem vissza. Láttam, hogy a táblák ki vannak téve, de amikor  közelebb értem felfedeztem, hogy Béla táblája helyett "Vendég" felirat  van. István még benn volt. Hívattam.

Én: István! Hol van Béla táblája?

István:  Béla elment tárgyalni. Közben megcsináltuk a táblákat és szóltam a  portásnak, hogy ha visszajön, szóljon neki, hogy beállhat a helyére. De  nem tette, hanem hivatott engem, hogy az övét szereljem le. Nem ért  egyet a parkoló kialakításával, Ő úgy parkol, ahogy eddig.

Én: Te leszerelted a táblát a kérésére, pedig tőlem azt a feladatot kaptad, hogy szereld fel.

István: Igen, de ő tulajdonos és a közvetlen főnököm.

Én:  De egyrészt a tulajdonosok engem választottak vezérigazgatónak,  másrészt  Béla a beosztottam,  nincs hatásköre az utasításaim  felülbírálatára.

István: Bocsánat! Mit csináljak?

Én: Szereld vissza! Megbeszélem Bélával.

Béla  már elment haza, így reggelig bosszankodtam. Hazafelé menet azért  megálltam a portánál, hátha megtudok valamit. Hát igen, a portás  elmondta, hogy Béla kifejtette neki, hogy ő nem ért egyet, hogy a  vezérigazgatóság tagjai a parkolás vonatkozásában a dolgozókkal szemben  előnyben részesüljenek.

Reggel szóltam Bélának, hogy beszélni szeretnék vele.

Én: Béla! Miért szereltetted le a tábládat a parkoló helyről és miért nem álltál be?

Béla: Én úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben nekünk nem jár előny, kivétel a dolgozókkal szemben.

Én: Több probléma van ezzel a döntéseddel. Az egyik az, hogy tegnap nem szóltál az értekezleten erről a gondolatodról.

Béla: Igen, mert később gondoltam át az egészet.

Én: És akkor nem az lett volna a helyesebb, hogy nem intézkedsz, hanem ide jössz megbeszélni?

Tudod  mit üzensz ezzel a dolgozóknak? Azt, hogy a vezérigazgató utasításait  lesz………..!. Egyébként nem vagyunk egyenlők a dolgozókkal. Egyrészt a mi  időnk sokkal drágább és értékesebb, másrészt ez a vállalat, az épület, a  terület a tiétek Tiborral. Miért ne tarthatnátok fenn magatoknak  parkoló helyet?

Béla beállt a helyére.