Kis- és középvállalatok
fejlődését segítem!










Likvidítás tervezés Projekt tervezés Gantt diagram SWOT analízis Pareto diagramPénzügyi tervezés KontrollingGondolati térkép

MENEDZSERWEBSHOP
Fodor Tamás vezetési tanácsadó
Tartalomhoz ugrás
A teljesítmény-mutatószámok, a KPI-k története
Fodor Tamás vezetési tanácsadó
Közzététel szerző: Fodor Tamás itt KPI · 25 Február 2020
Tags: teljesítménymutatószámokKPI
174 mutatószámo (teljesítménymutatót és eredménymutatót) ismertettem. Most készülő könyvemben, melynek címe "Üzleti folyamatok fő mutatószámai" lesz, a mutatószámokat a gyakorlati oldalukról közelítem meg, sok-sok példával szinesítve. Irás közben kezdtem azon gondolkodni, hogy mikor és hogyan alakultak ki ezek a fontos, napjainkban egyre népszerűbb indikátorok.

Valószínű, hogy az emberi teljesítmények mérése már időszámításunk előtt megjelent az emberi közösségekben, de jelenlegi tudásunk szerint írásos emléke előszőr a 3. századból valók, amikor a kínai Wei-dinasztia császárai (221-265) a hivatalos családtagok teljesítményét értékelték. Ezekben az időkben a gépesítés hiánya miatt természetes, hogy a teljesítménymérés az emberi munka kapcsán merült fel.

A mutatószámok használata a számvitel és az irányítás fejlődéséhez kapcsolódik, mivel a működési teljesítményt hagyományosan a hatékonyság és eredményesség szempontjából értékelik. Ennek legegyszerűbb módja a a számviteli és pénzügyi mutatók alkalmazása. Például a 13. században egy velencei vitorlázási expedíció eredményességét a hajótulajdonos (ok) befektetett pénzösszeg és a hajó által visszaküldött összes áru eladása közötti különbségként határozták meg. (Ma már az ilyen típusú vizsgálatokat az NPV vagy IRR számításokkal végezzük. Ezt a célt szolgálja a webshopomban elérhető Beruházás megtérülés tervező Excel sablon.)
 
Az iparosodás magával hozta a teljesítménymérés fejlődését is. Robert Owen (1771-1858) egy gyárat vezetett Skóciában, ahol un. „csendes monitor”-okkal figyelték a teljesítményt. A monitorok a munkások munkaállomása felett elhelyezett táblák voltak, amelyeknek a szine jelezte a produktívitást. Owen már akkor alkalmazta a mai korszerű gyárakban alkalmazott, de a IT korszaknak megfelelő, számítógéppel múködtetett teljesítmény jelzőket.
 
Idővel a teljesítményértékelés átterjedt a katonai és közigazgatási területekre is, mivel szükség volt számos személy teljesítményének ellenőrzési rendszerére, annak érdekében, hogy biztosítsák a szervezeti munka észszerű előrehaladását.
 
A 20. század első évtizedében, a tudományos vezetés atyjának tekintett Frederick Winslow Taylort (1856-1915) kifejlesztette a tudományos menedzsment koncepcióját ,amely a meglévő munkamódszerek megfigyelésén és mérésén alapuló elemzéseken alapult. Az 1920-as évek elején a DuPont bevezette a befektetési megtérülés (ROI) fogalmát, amely azt jelentette, hogy a vezetést már a költségvetésben szereplő ROI eléréséért is felelõssé tették. A ma olyan népszerű műszerfal sem új találmány, a „tableau de bord” Franciaországban az már az 1930-as években került bevezetésre.
 
További lökést adott a teljesítménymenedzsment fejlődésének William Edwards Deming (1900 - 1993). Az 50-es években Japánban segített az ipar fejlesztésében. Nevéhez fűződik a folyamatos fejlesztés alapját képező Deming vagy más néven PDCA ciklus. Deming menedzselési elveit a "A hét halálos betegség" és a "14 pont" - ban írta le.
 
A teljesítménymenedzsment stratégiai szinten szintén a 20. században alakult ki. Fejlődésének fordulópontja Peter Drucker (1909-2005) "A vállalat fogalma" című kiadványa volt (1946). A nagyvállalatok körében az 1950-es és 1960-as években elterjed a stratégiai tervezés, amelynek során mint eredménymutatókat meghatározzák a stratégiai célokat és a végrehajtás során ellenőrzik azokat. Az üzleti stratégiák kidolgozásával és azok lebontásával kijelölésre kerültek a stratégiák megvalósításában kiemelkedő szerepet játszó, úgynevezett kulcs folyamatok és a folyamatokhoz kapcsolodó teljesítménymutatók, melyek használata egyre szélesebb körben terjed. 1992-ben Robert S. Kaplan (1940-) és David P. Norton (1941-) bemutatja a BSC-t (Balanced Scorecard), mint a stratégia lebontásának és a teljesítménymérés eszközét. Ez egy stratégiai kontrolling rendszer, melynek során a pénzügyi nézőpont és mutatószámok mellett a vevői, a működési folyamatok és a tanulás-fejlődés nézőpontjai illetve mutatószámai is megjelennek. Azóta a BSC egy mérőeszközből, menedzsment eszközzé, rendszerré, majd eszközrendszerré fejlődött, így teljes körűvé vált.



There are no reviews yet.
0
0
0
0
0
Enter your rating:
Vissza a tartalomhoz