Az egyik cégnél, amelynél a nyugdíjba vonuló  vezérigazgató coacha voltam, a vezérigazgató feladata volt utódjának  megtalálása. Szerződése év végéig tartott, ezért május körül a  tulajdonosoknál (László a többségi tulajdonos, András a kisebbségi)  kezdeményezte, a követelmények megbeszélése. A megbeszélés alapján  hirdetést adott fel a HVG-ben.

45  jelentkező volt. Az önéletrajzok alapján a követelményrendszer szerint  pontozta és sorrendbe rakta a pályázókat, majd három csoportot képezett.  Az első csoportban voltak a legtöbb pontszámmal rendelkezők, őket  behívta interjúra, a második csoportban lévőket tartaléknak tekintette, a  harmadik pályázóit értesítette, hogy nem felelnek meg a  követelményeknek. Közben László jelentkezett, hogy őt felhívta egy  kerületi lakós, hogy ő is szeretne pályázni és neki van egy új  szempontja, jó lenne, ha a környéken lakna, nem kellene annyi  útiköltséget fizetni. A vezérigazgató azt mondta, hogy adja be az  önéletrajzát. Megkapta, egész jó volt, így betette az első csoportba. Az  interjúk július közepéig tartottak, pár főt még a második csoportból is  behívott. Végül 6 főt választott ki. Tekintettel arra, hogy László  többször megemlítette, hogy a kerületi személy milyen jó lenne, annak  ellenére betette a 6 fő közé, hogy angol nyelvtudása gyenge volt. Rövid  összefoglalást írt mind a 6 főről, azt az önéletrajzokkal együtt átadta a  tulajdonosoknak, hogy válasszanak.

András  mind a 6 fővel interjúzott és utána tájékoztatta a vezérigazgatót, hogy  nála mi a sorrend. A két lista egyezett. László ez alatt az idő alatt  csak a kerületi személlyel interjúzott, de nála már nagyon sürgős volt a  döntés. Egyébként azt szerették volna, hogy az illető október elején  munkába álljon. Szóval ezek után László úgy döntött, hogy ő nem akarja a  másik öt pályázót interjúvolni. Felhívatta a lista első helyen lévőt,  aki szabadságon volt külföldön (ez már augusztus közepén volt), majd  behívatta a másodikat. Hosszan beszélgetett vele, majd utána döntött,  hogy ő lesz. (Ez a vezérigazgatónak kellemetlen volt, mert a többiek  vártak az interjúra, de végül sikerült elmagyarázni, hogy mi történt.  Tudomásul vették.)

A vezérigazgató  megbeszélte a tulajdonosokkal a szerződés feltételeit, majd behívta a  kiválasztottat egy szándéknyilatkozat aláírására. Az executíve  pozíciókban nagyon fontosak az egyéb juttatások, így különösen a  szolgálati gépkocsi. A tulajdonosok 8 mFt keretet hagytak jóvá a  gépkocsira. Amikor a jelölttel tárgyaltam, kiderült, hogy ő telefonon  beszélt Lászlóval, és 13 mFt-os kocsiban egyeztek meg. Jó, azonnal  tisztázzuk, mondta a vezérigazgató. Bement Lászlóhoz, kiderült, hogy  igaz a hír. (A vezérigazgató akkor 7 mFt-os kocsival járt.) Az igazi  probléma viszont abból adódott, hogy amikor december közepén meg kellett  választani az új vezérigazgatót, László legnagyobb kifogása a már ott  dolgozó vezérigazgató jelölttel szemben az volt, hogy miért akar ilyen  drága autóval járni. Először bizonyítson. Végül az illető megválasztásra  került.

Lehet,  hogy a főtulajdonos más sorrendet állított volna fel, ha az összes  interjút végigcsinálja, nem beszélve a szabadságon lévő pályázóról. Idő  lett volna a teljes folyamat véghezvitelére. Nem biztos, hogy a legjobb  pályázó került kiválasztásra. A türelmetlenség nem jó vezetői,  tulajdonosi tulajdonság.

Célszerű  ha a vállalatok „Szolgálati gépkocsi szabályzatban” rögzítik azt, hogy  melyik beosztáshoz milyen értékű, típusú gépkocsi tartozik, a gépkocsi  magánhasználatának, a költségelszámolás, a karbantartás, a gépkocsiban  történő károkozás, stb. szabályait.

A tulajdonos nem hozhatja olyan helyzetbe vezérigazgatóját, hogy ígéreteit, megállapodásait vissza kelljen vonnia.

A vezérigazgatóval szembeni követelményeket a pályázatok során, a szerződéskötés előtt célszerű tisztázni.